háttér-televíziózás: "Az elemzések szempontjából célszerű a televíziónézést, vagy mondjuk úgy, a nézés intenzitását három csoportba osztani:
- a felületes, eseti nézés mint a tipikus háttér-televíziózás: a bekapcsolt készülék mellett folyó egyéb tevékenységek közben bele-belenézünk egyes műsorszámokba, hogy azután ismét másra terelődjék a figyelmünk; (...)
(...) Az Egyesült Királyságban a nyolcvanas években végzett vizsgálatok szerint a bekapcsolt tévékészülék mellett az emberek negyven százaléka mást is csinál a szobában, s csak hatvan százalék volt azok aránya, akik a műsor nézésére összpontosítanak; nagyjából ugyanez az arány volt jellemző az Egyesült Államok televíziós piacára is (Barwise-Ehrenberg, 1988).
A háttér-televíziózás aránya az összes nézésen belül a nyolcvanas évekhez képest minden bizonnyal tovább emelkedett, mind a különböző kutatási eredmények, mind a köznapi tapasztalat ezt a következtetést sugallják. A változás pontos mértékét illetően azonban nem árt az óvatosság. A kilencvenes évek végén folytatott egyik kutatás például azt az eredményt hozta, hogy - idézzük: >>A tiszta televíziónézés a szónak abban az értelmében, hogy megszakítás nélkül összpontosítunk egy műsorszámra, ritkaságszámba meg. A legtöbb ember valami mással is foglalkozik, miközben tévézik.<< (Byfield, 2000)
Az előbbi megfogalmazásból is kiviláglik, hogy a háttér-televíziózás arányának megállapítása definíciós kérdés is, nem beszélve arról, hogy szintén függ a megfigyelés módszertanától, hisz egyes technikák (napló, megkérdezés, műszeres mérés) alkalmazásával inkább, másokkal kevésbé állapítható meg a nézés intenzitása, háttér és nem háttér jellege közötti különbség.
A nézés intenzitása és napi átlagos ideje között a kutatási eredmények szerint határozott tendencia mutatkozik. A sokat tévézők sokszor csak felületesen követik a műsorszámokat (a bekapcsolt készülék a mindennapos életvitel egyik kulisszája, hang- és képi környzete), míg a keveset televíziózóknál jóval gyakoribb a tudatosan kiszemelt műsorszámok figyelmes vagy odaadó nézése."
Gálik Mihály: Médiagazdaságtan, Aula, 2003, pp. 247-248.
