A producer feladata a film elkészítéshez szükséges források biztosítása, kapcsolatok kiépítése. A bevételt megéri visszaforgatni. A finanszírozás lehetséges saját forrásból, vagy a forgalmazónak előre eladva a gyártói jogot. A forgalmazó banki pénzből is finanszírozhatja a produkciót. A produkciónak napi elszámolási rendszere van, a költségek fedezetét folyamatosan biztosítják.
A technikai forgatókönyv alapján előkalkuláció készül, a kiadások ellenőrzése folyamatos: az utókalkuláció és elszámolás a legnagyobb produkciók esetében napi rendszerességgel történik. A beruházási szándékot össze kell egyeztetni a kialakult limitköltségvetéssel.
A következő nagy költségtényezőkkel kell számolni:
- látványköltség (díszlet, berendezés, jelmez stb.)
- személyi költségek (smink, honoráriumok, szállítás stb.)
- technika (nyersanyag, kamera, stáb stb.)
A [stáb]? összeválogatása után az egységek szerint fel kell mérni az anyag-, személyi és költségigényeket. Ugyanez vonatkozik az utómunkálatok megszervezésére (kevesen vannak, akik elejétől végéig a produkcióban dolgoznak, szükség van a folyamatosság biztosítására). Fel kell tehát mérni a munkaerőigényt, meg kell tervezni az óradíjak kifizetésének rendjét, felmérni a költségét. Napi kapcsolatot kell tartani a rendezőn kívül az ügyvéddel/ügyvédekkel és a könyvelővel is.
Befejezési garancia: az utolsó vágás joga a produceré, hogy ha a film "nem működik" a próbavetítésen tapasztaltak szerint - főleg Amerikában. Ugyanígy az USA-ban nagyon fontos a visszaforgathatóság rendszere - az után a pénz után ugyanis, amit a producer (ill. a befektetői csoport) nem fektet be újabb produkcióba, hatalmas adót kell befizetni.
