Az EU médiapolitikája
A szabályozás ezen a területen szűkebb körű, mint az agrár- vagy a regionális politika területén. Az írott sajtót tekintve az EU nem is kompetens - a véleménynyilvánítás szabadsága (mint alkotmányos alapjog) miatt a nemzeti szabályozás tárgya marad a tagállamokban. Az audiovizuális eszközökre azonban kettős jellegű szabályozási rendszert alakítottak ki. Az egyik a gazdasági érdekeket, a másik a kulturális értékeket hivatott védelmezni. A gazdasági szabályozás mint árucikkre tekint a médiatermékekre, és az Egységes Piacra vonatkozó szabályokat tartja érvényesnek ezen a területen. A kulturális értékek védelme inkább nemzeti ügy, ebben a tekintetben az EU lehetőségei korlátozottak: közös javaslatokat dolgoz ki, támogatásokat nyújt stb.
A piaci megközelítés fejlődési tendenciája, célja a nemzetek feletti forgalmazás, sugárzás, sőt, műsorkészítés (koprodukciós alkotások). Az USA-EU konfliktusban az Unió ereje a növekvő piac (évi 6%), az Egyesült Államoké a növekvő tőkeerő és gazdasági súly (főként a filmforgalmazásban). Az iparágon belül az Unióban 1,8 millió ember dolgozik jelenleg, de ez a szám akár 3-4 millió is lehetne egy jól működő struktúrában, piacon. A kulturális-politikai hatásai erősek az audiovizuális médiumoknak, mivel az átlagos tévénézési idő már heti 3-4 óra körül mozog. Az információhoz jutás, a kommunikáció feltételeit egyrészről a szakma határozza meg. Feladata a kulturális értékmegőrzés, az identitásvédelem. Magyarország törekvései ezekkel a célkitűzésekkel összhangban vannak.
Az EU médiapolitikájának célja, hogy egységesítse a széttöredezett piacot, és elősegítse a versenyképes programkészítést. Három fő iránya az egységes európai médiapiac megteremtése, a versenyképes műsoripar támogatása-fejlesztése és a technikai fejlesztés, szabványosítás. A '80-as évek eleje óta kísérleteznek az egységes piac kialakításával. 1989-ben született meg az azóta is érvényes (bár módosított) irányelv (1989/552 EGK) Televíziózás határok nélkül címmel. Ez meghatározta a programsugárzás jogi kereteit, de végrehajtását a nemzeti törvényhozásra bízta. Az irányelv tartalmazza a műsorszolgáltató intézmény alapításának feltételeit, az európai művek gyártásának és terjesztésének kereteit, valamint a közesemények sugárzására, a kiskorúak védelmére és a válaszhoz való jogra vonatkozó szabályokat.
Központi eleme a műsorszerkezettel kapcsolatos feltételek meghatározása. Eszerint több mint 50%-a a nem hír-, sport- és hasonló jellegű műsorszámoknak európai gyártású kell, hogy legyen. Ezen kívül az ilyen műsorok minimum 20%-át a szolgáltatótól független műsorkészítők kell, hogy gyártsák. Az irányelv meghatározza az európai mű fogalmát is. Eszerint európai mű az, amely a tagállamok valamelyikében (vagy többen, koprodukcióban) készült, illetve az olyan alkotások, amelyek nem EU-tagok, de az ET egyezményhez csatlakozott országok (ún. európai harmadik államok) termékei. Koprodukció esetén engedi az amerikai tőke jelenlétét, de a mű csak abban az esetben számít európainak, ha a források többsége európai eredetű.
1995-ben kezdték meg a fenti irányelv módosítását, ennek eredményeképpen született meg az 1997/36 számú irányelv, amely a korábbi revíziója, és jelenleg is hatályos. Ebben benne foglaltatik az új típusú csatornák tevékenységének szabályozása, a kiskorúak szigorúbb védelme, a gyógyszerek, gyógykezelések hirdetéseinek sugárzási feltételei és a dohánytermékek reklámozásának teljes tilalma. Az audiovizuális kulturális termékek infrastrukturális fejlesztésére dolgozták ki az ún. Média1 és Média2 irányelveket, amelyeknek fő célja a sugárzási rendszerek összehangolása és a képzés támogatása.
Magyarország 1998-ban kezdte tárgyalni ezt a fejezetet, és 2002. őszén tudta lezárni. Az Agenda2000-ben foglaltak szerint cél, hogy a csatlakozó országok már kezdjék el alkalmazni a közösségi szabályozást. (Az 1996. évi médiatörvény ezek szerint még nem volt összhangban az EU szabályozással!) Ám 1996-os OECD tagságunkkal vállaltuk a diszkrimináció tilalmát is, és ez szemben áll az EU szabályozásával, ami az USA érdeksérelmét jelenti. Egy 2002-ben született kompromisszum szerint a médiatörvényt az EU irányelveknek megfelelően módosították, ezzel kiterjesztették a kvótarendszert. Eszerint a 100 000-nél több fő elérésére alkalmas vételkörzetekben a műsor 80%-a kell, hogy európai alkotás legyen, viszont csak 7% a független műsorkészítők adásideje. Ezzel együtt vezették be az új minősítési szabályokat ("korhatárok"), és módosították a reklámozásra vonatkozó szabályokat is, többek között az alkoholtartalmú italok hirdetésének korlátozásával, és a reklámidő (kereskedelmi szolgáltató esetén) 12 perc/órában való maximalizálásával.
