A tudósítás feldolgozott információ, amely annyiban különbözik a hírtől, hogy nem személytelen. (A hír személytelen.) A tudósító a hírt saját személyével hitelesíti. A tudósító vállalja a felelősséget a tudósításért, de rágalmazás/becsületsértés esetén itt is a médiumot lehet beperelni, amely közreadta. (Újságíró ellen személyiségi jogi pert lehet indítani.)
Tudósítást lehet készíteni minden eseményről (pl. rendkívüli események, politikai események, természeti katasztrófák stb.), amely igényli a tudósító jelenlétét. Alapja az információ, amit a tudósító a hírszerkesztés alapvető szabályai szerint dolgoz fel. (Információ tekintetében nincs különbség a hír és a tudósítás között.) A hírtől abban különbözik, hogy a tudósító a saját hangjával (tollával) hozza létre, ennyiben szubjektív. De a tudósítás is tényközlő, objektív műfaj. (Szubjektivitása veszélyforrássá is válhat.) A tudósító legfontosabb feladata: jelen lenni az eseménynél, és a maga totalitásában visszaadni azt (a tényszerűségen túl is!).
A tudósítás a miértre is megpróbál választ adni az esemény hátterének, körülményeinek ismertetésével. A tudósító élményként éli meg az eseményt. A tudósító jelenlétének érzékeltetése nem tolakodhat előtérbe, nem veszélyeztetheti az objektivitást. A tudósításban fontos a tény- és adatszerűség aránya a hangulati elemekhez képest. A legmagasabb hírértékű információval kezdődik. Meg kell felelnie a tájékoztatás alapelveinek: gyors, pontos, hiteles, pártatlan (azaz minden lényeges elemről, véleményről beszámol). Nem tükröződhet benne sem az újságíró, sem a lap véleménye a tudósított eseményről. Nem tartalmazhat értékítéletet vagy minősítést.
