Bezár [x]
Már 2520 szócikk közül válogathatsz.

A Médiapédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes média- és marketing tudástár. Legyél Te is a Médiapédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!
Hirdetés


Az IPTV kifejezést arra a rendszerre használjuk, amely képes fogadni és lejátszani olyan stream videotartalmat, amely internetprotokoll kötegek sorozataként lett kódolva. Aki valaha nézett videoklipet a számítógépén, már használta is az IPTV-rendszert, annak legteljesebb értelmében. Amikor a legtöbb ember IPTV-ről beszél, mégis inkább csak a hagyományos csatornák televízión történő olyan jó minőségű elérését érti alatta, ahol az emberekhez sima, nagy felbontású, késedelem nélküli kép érkezik.

 

Hogyan működik?

 

Először nézzük a kézzel fogható dolgokat: a készülék tetejére helyezhető doboz (az úgynevezett set top box, rövidítve STB), amely eddig a kábelvilággal biztosította a külső összeköttetést a nézők számára, most reneszánszát éli - az IPTV-rendszereknek köszönhetően. Az ilyen doboz az otthoni DSL vonalhoz kapcsolódik, és a kötegek újra összegyűjtését végzi egy koherens video-adatáramba (stream), amiből aztán dekódolja a tartalmat. Ugyanezt a feladatot természetesen egy PC is képes végrehajtani, de a legtöbb embernek még nincs egy állandóan bekapcsolt számítógép a tévékészüléke mellett - ennek köszönhető az STB nagy visszatérése.

 

A legtöbb videostream a telekom cég országos fejvégződésénél lép be a rendszerbe, ahol a hálózati tartalom a műholdakról betöltődik, és ha szükséges, dekódolásra kerül (gyakran MPEG-2 formátumba, bár lehetséges a H.264 és a Windows Media használata is). Itt a video-adatáramlat IP-kötegekre törik szét, és felmásolásra kerül a telekom cég maghálózatára, amely egy masszív IP-hálózat, és mindenféle más forgalmat (adat, hang stb.) is kezel a videó mellett. Itt mutatkozik meg először annak a nagy előnye, ha egy egész hálózatot birtoklunk a száraktól a tövekig (ahogy a telekom cégek), mert a szolgáltatási minőség (QoS) eszközök rangsorolni tudják a videotartalmat annak érdekében, hogy megelőzzék a jel késését vagy töredezését. A hálózat teljes kontrollja nélkül ez rázós vállalkozás, mivel az egyes operátorok nem mindig ismerik fel egymás QoS igényeit. Az egyik végponttól a másikig érvényesülő felügyelettel a telekom cégek folyamatosan garantálni tudják a megfelelő sávszélességet a jelek áramoltatásához, és ez a kulcs ahhoz, hogy a fogyasztók számára azt a "működik" élményt nyújtsuk, amelyet a televíziókészülékeiktől elvárnak.

 

A videostreamet egy úgynevezett helyi iroda fogadja, amelynek feladata, hogy továbbítsa azokat a kanapén ücsörgő emberkékhez. Ezekben az irodákban adják hozzá a szolgáltatási mixhez a helyi tartalmat (tévécsatornákat, reklámokat és megrendelt videotartalmat, azaz VoD-ot), de ez az a pont is, ahol az IPTV middleware (az operációs rendszer és az alkalmazások együttműködését biztosító szoftverek) elhelyezésre kerül. Ez a szoftvertárhely kezeli a felhasználói jogosultságokat, csatornaváltási kezdeményezéseket, számlázást, VoD-kéréseket stb. - alapjában véve az összes unalmas, ám szükséges infrastruktúrát.

 

Minden, a műsorkínálatban megtalálható csatorna egy időben, multicast rendszerben jut el az országos fejállomástól a helyi irodába, ahol ez nyilvánvalóan forgalomtorlódást okoz. Az "útszűkület" a helyi DSL-csomóponton jön létre, amelynek a kapacitása közelről sem teszi lehetővé, hogy egyszerre tudja továbbítani az összes elérhető csatorna tartalmát. A kábelrendszerek képesek lennének erre, mivel a sávszélességük 4,5 Gbps közeli, míg a legújabb ADSL2+ technológia is maximum csak a 25 Mbps kapacitást éri el (és ez a sebesség gyorsan csökken, ahogyan távolodunk a DSLAM- {DSL-hozzáférés sokszorosító} ponttól).

 

Akkor hogyan lehetséges több száz csatorna tartalmának továbbítása az IPTV-előfizetőhöz DSL-vonalon keresztül? Egyszerűen: egyszerre csak néhányat küldünk neki. Amikor a felhasználó programváltást kezdeményez az STB-n keresztül, a doboz nem "hangolódik rá" a csatornára, mint egy kábelrendszer esetében. (Valójában olyasmi, hogy "hangolás", nem is létezik már: az STB csak egy egyszerű IP-adatfogadó készülék.) Ehelyett az történik, hogy a doboz az IGMP (IP-csoporttagsági protokoll) használatával vált csatornát, és így egy másik multicast csoporthoz csatlakozik. Amikor a helyi irodához ez az igény megérkezik, az ellenőrzi, hogy a felhasználó jogosult-e az újabb csatornához való hozzáférésre, azután úgy irányítja a helyi iroda adatforgalom-megosztóit (router), hogy az adott nézőt hozzáadja a csatorna disztribúciós listájához. Így lehetségessé válik, hogy a helyi irodából a DSLAM-ponthoz és tovább a felhasználóhoz csak azokat az adatokat kelljen továbbítani, amelyhez ő abban a pillanatban a hozzáférést kéri.

 

(...)

 

Forrás

Nate Anderson: An introduction to IPTV (ArsTechnica.com, 2006. március 12. vasárnap, http://arstechnica.com/guides/other/iptv.ars)

Hirdetés


Kiemelt támogató









Patikapédia Ecopédia Netpédia Biciklopédia Vinopédia Jógapédia Webfazék Mammutmail
egyészségügyi
enciklopédia
gazdasági és
pénzügyi tudástár
internetes
tudástár
kerékpáros
tudástár
borkulturális
tudástár
jóga gyakorlatok,
tudástár
mindenki
szakácskönyve
nagy fájlok küldése

 


Kiemelt támogató




Kigondolta és létrehozta