Ha valakinek nehéz dolga van a kommunikációs szakmában, az a szóvivő. Elég, ha megnézünk egy híradót – legalább 3-4 szóvivővel fogunk találkozni, amint „hadra kel” az újságírók kérdéseivel. Az idézőjel persze szándékos, mivel újságíró és szóvivő nem egymás ellenségei: mindkét fél a társadalmat szeretné a legteljesebb módon tájékoztatni.
Definíció: A szóvivő olyan sajtókapcsolati munkatárs, aki nevével, arcával és hangjával is hajlandó és képes az általa képviselt cég, intézmény vagy más szervezet (esetleg személy) üzeneteit továbbítani az újságírók, érdeklődők és érintettek felé. Jellemzően az állami és más nagy szervezettel rendelkező intézmények sajtó- illetve kommunikációs osztályain dolgozik csak ebben a munkakörben szakértő, bár az utóbbi években felbukkantak egyes cégek - sőt, egyes márkák - szóvivői is a tévéképernyőkön, rádióműsorokban és sajtóközleményekben.
A szóvivő szerepe felbecsülhetetlen egy nagy szervezet életében. Miért is? Talán nem tévedünk, ha kijelentjük: a mai modern korban a televízió és az internet (Youtube… kell-e ennél többet mondanunk?) képes a legnagyobb hatást gyakorolni az emberekre. Fűszerezzük meg ezt a modern ember két szörnyű átkával (bár nyilván több van): az azonnali képzettársítással és az elhamarkodott véleménynyilvánítással. Ha nem a megfelelő ember képviseli a szervezetünket, akkor a fenti recept kiváló alapot ad egy remek krízishez. Ugyanis ha a szóvivőnk nem szimpatikus az emberek többségének, akkor ezt a kellemetlen érzést azonnal hozzákapcsolják a céghez (szóvivő = képviselt szervezet). Ettől a pillanattól már nem a szóvivő, hanem a vállalat/cég/szervezet/képviselt eszme/termék/szolgáltatás válik ellenségessé – a vállalat hazudik (ha a nézők úgy érzik, hogy a szóvivő nem mond igazat), a vállalat beszél mellé és rejteget fontos információkat, a vállalat hanyag, a vállalat arrogáns és még sorolhatnánk.
Nem csak szóvivő kell tehát, hanem nagyon-nagyon-nagyon (és a változatosság kedvéért: nagyon) jó szóvivő.
Mire van szüksége egy (nagyon) jó szóvivőnek?
- kommunikációs tapasztalat (inkább több, mint kevesebb)
- kommunikációs képzés (ezt nem feltétlenül az iskolapadban kell elsajátítani, hanem inkább külön képzés formájában. Az élet remek tanítómester, de ha egy interjú során egy bizonytalan pillanatunk miatt bukik a szervezetünk imázsa, akkor mi is ott fogunk állni a kapitány mellett a süllyedő hajón.)
- mindent átfogó tudás (ez a szervezetre, iparágra, valamint hazánk és a világ általános történéseire is vonatkozik… bár nem kell túlzásba esnünk)
- magabiztosság („Feltenném Önnek hatodszor is a kérdést: miért hazudott a vezérigazgató úr?”) - határozott fellépés és megjelenés
- türelem és pontosság
- humor és figyelmesség (újságírók születésnapját sem árt tudni)
- kapcsolatok és hírnév a média körében (nem előfeltétel, de nem árt, ha van)
- megnyerő személyiség (a Titok)
Magyar Szóvivők Egyesülete
"A Szóvivői Iroda feladatai:
tervezi és szervezi a külügyminiszter, illetve a Minisztérium más vezetőinek hazai és nemzetközi sajtószerepléseit, figyelemmel kíséri a világpolitikai eseményeket, tolmácsolja a magyar álláspontot a közvélemény számára a hazai és külföldi sajtón keresztül, amellyel napi kapcsolatot tart, a szóvivő rendszeres időközönként sajtótájékoztatón ismerteti az aktuális diplomáciai eseményeket és tárgyalásokat, s válaszol a felmerülő kérdésekre."
Forrás: Külügyminisztérium
"A szóvivő ingoványos talajon mozgó informátor. Ideális esetben magasan képzett, gyors észjárású, megnyerő, több nyelven beszél, és legalább úgy, mint egy jó rádiós [műsorvezető]?. Az intézmény emblematikus alakja, aki becsüli az újságírókat, hiszen nap mint nap velük dolgozik. Reggel öt óra, éles, szűnni nem akaró telefoncsörgés. (…)"
(Népszabadság, Márton Anita Judit, 2004. augusztus 3.)
"A szóvivő a rendszerváltás, a demokrácia és a piacgazdaság terméke. Az átkosban csak a rádiókabarénak volt szóvivője, hogy aztán '86-ban jöjjön Bányász Rezső, a magyar történelem első kormányszócsöve. Utódai szerencsére már nyugati mintákat követnek. Alsóhangon is 3-5 ezerre tehető szóvivő igyekszik megbízói üzeneteit a sajtó és közvélemény torkán lenyomni." (…)
(hvg.hu, 2006. január 30.)