A marketingkommunikáció az intézményi kommunikáció olyan formája, amely
célja szerint lehet:
- eladásösztönző
- image építő
- közcélú (TCR)
- politikai
időbeli hatása szerint lehet:
- rövidtávű (promóciós vagy taktikai célú)
- hosszú távú (stratégiai célú)
tárgya szerint lehet:
- termékreklám
- márka (brand) reklám
- szervezeti (cég) reklám
befogadója szerint lehet:
- B2C (business-to-consumer)
- B2B (business-to-business)
A marketingkommunikációs tevékenység megrendelője és irányítója a hirdető, amely "klasszikus esetben" reklámeszközök útján üzenetét továbbítani kívánja a célcsoporthoz. Ez a tevékenység lehet olyan átfogó, hogy szervezése speciális szaktudást igényel, ebben az esetben a hirdető ügynökség segítségét kéri.
ATL/BTL
A kommunikációs eszközök sokszínűsége, a mögöttük álló technológia fejlődése révén a reklámeszközök tárháza is egyre szélesedik. Korábbi felosztás szerint ezek az eszközök feloszthatók voltak ATL és BTL jellegűekre.
Ennek alapja az volt, hogy az ATL (above-the-line) kommunikációhoz valamifajta médiumot kellett használni, amely általában eredetileg egy sajtótermék (pl. napilapok, folyóiratok) illetve a rádió és televízió volt. Ezeknek a felületeknek a "megvásárolható" részével gazdálkodtak, terveztek, és ezeket foglalták le (vásárolták meg) korábban a reklámügynökségek média osztályai, amelyek ma már jellemzően inkább önálló médiaügynökségekként látják el feladataikat.
A BTL (below-the-line) kommunikációba pedig az olyan tevékenységet sorolták, amelyek nem igényeltek médiumot a reklámüzenet továbbításához (pl. direct mail, rendezvények, termék- és márkaklubok, üzleti kommunikáció.)
Ennek a határvonalnak (a reklámvonalnak) az elmosódása már az óriásposzterek és eladáshelyi (POS) reklámeszközök elterjedésekor elkezdődött. Manapság pedig, az interaktív technológiák, a fogyasztók által szerkesztett online tartalmak (UGC: user-generated content), a virtuális közösségek és az internetes tévé- és rádióadások idején végleg eltűnni látszik.
